Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az együttes tagjai

  

 

 Csongrádi Béla

ének, szájharmónika

 

 

 
152707.jpg
 
A családi legendárium szerint egyből ordított, ahogy a világra jött…na ebből mi lesz? Az első zenei hangokat talán édesapja tangóharmonikájából hallotta, melyet később a család  - egy jó üzlet reményében - tojáskeltetőre cserélt, de akkor már késő volt. A fertőzés véglegessé vált. Középiskolában menetdal kórus-tag volt basszbariton besorolással. De hogy önálló gitározásba és éneklésbe kezdjen, arra 1980-ig kellett várnia az emberiségnek. Sokat köszönhet Szepesi Frigyesnek, akivel a már fentebb említett felejthetetlen zekekart - először duóban - megalapította. Elkötelezett blues őrült, legszívesebben deltavidéki öregemberek keserédes nyekergését hallgatja, az elvágyódásról, a hazatérésről, a szerelemről, a csalódásról, a rabságról, a szabadságról stb. Ezen témákban nyitott más zenei irányok felé is, és néha hagyja magát meggyőzni…
 
 
 

 Pap Tibor

basszus

dscf1680.jpg

 

 

A gyermekkori harsonás éveket követően érdeklődésem a különféle rockzenék és a basszusgitározás felé fordult. A 90'-es évek közepéig, alkalmi formációkon kívül, a Valaquenta basszusgitárosi posztját vittem a banda feloszlásáig.
Hosszú szünet után 2009-től a kalocsai Black Rose és a kecskeméti Wardogs tagjaként reaktiváltam barátaim meghívására zajkeltő tevékenységemet. Zenei érdeklődésem elsősorban a 70-es 80-as,és 90-es évek rockzenéi befolyásolták, de lapát füleimnek köszönhetően bármilyen muzsika meghallgatására képes vagyok.   A BPM-hez csatlakozásomkor a banda tagjait már régi ismerősként üdvözölhettem.

 

 

 

 

dobok 
 
 
 
 
Körülbelül 25 éve dobolok, több zenekarban játszottam már kisebb nagyobb megszakításokkal. Csak rövid ideig jártam tanárokhoz, ennek elmaradása objektív és szubjektív okokra vezethetők vissza. Ezért inkább autodidakta módon, ösztönösen tanultam a dobok püfölését. Ha zenét hallgatok, az elsősorban összhatásában kell hogy megérintsen. A hangszer kiválasztása nem tudatos gondolat volt. Gyorsan eldőlt bennem, hogy ha zenélnék, én ütném az ütemet, valahogy erre áll rá az agyam. Volt gitárom is, de mindig a dobolás része vonzott a zenélésnek. Főleg a 70-es, 80-as, és 90-es évek rock zenéit szeretem. Többek közül kiemelve a Sweet, majd később a Judas Priest volt az a zenekar, amelynek zenéje leginkább meghatározó volt számomra, és egyben iránymutató is a stílusával. A "nagy öregek" (Deep Purple, Led Zeppelin, AC/DC, KISS, Van Halen vagy akár a Pink Floyd stb.) muzsikáját a mai napig szívesen hallgatom, épp úgy mint a mai mondjuk úgy modernebb rock stílusokat, vagy akár a fúziós dzsessz zenéket. Az, hogy az élet egy blues-rockot játszó zenekarba sodort, köszönhető egy véletlen találkozásnak és szerencsének. Jó időben voltam jó helyen, pont úgy, ahogy 1989-90-ben is, mikor a Whiteside zenekar tagja lehettem. A Blues Power Machine talán ennek a zenekarnak a folytatása, részbeni felélesztése, ugyanis Csongrádi Bélával és Kun Lacával – ha csak rövid ideig is – ekkor már az említett zenekarban is együtt játszottam.

 

                                                    
                                          
Baky Zoltán 
szólógitár
 
 

 

 
 
 
Zoli nem mond magáról semmit. Meg kell hallgatni a játékát ....
 
 **********************************************************************************************************************************************
 
**********************************************************************************************
 
 
 
 
***********************************************************************************************